2014. October 31. 19:48:53
Navigáció
Főoldal
Bemutatkozunk
Szolgáltatásaink
Ahogyan Mi dolgozunk
Állami vadászvizsga tanfolyam
Fórum
Szakértői adatlapjaink
Díjszabásunk
Jegyzőknek
Kapcsolatfelvétel
Publikációink
Galéria
Linkek
Keresés
Fórumtémák
Legújabb témák
Vadkár, vadkárbecslés
illeték
Vaddisznó által okoz...
Üzemterv, földtulajd...
Vadkár könyv
Legnépszerűbb témák
Nincs elérhető fórumtéma
Felhasználók
Online vendégek: 1

Online tagok: 0

Regisztráltak: 58
Legújabb tag: szabos
A vadkárelhárítási kötelezettség a földhasználót és a vadászatra jogosultat is egyaránt terheli
LBH 2010/2139

A föld használóját és a vadászatra jogosultat egyaránt terheli a vadkár-elhárítási, kármegelőzési kötelezettség, amelynek költségeit - erre irányuló megegyezés hiányában - egyedileg, az ügy összes körülményének mérlegelésével megállapított mértékben kell viselniük. A jogszabályi előírásoknak megfelelő együttműködés eredményeként, utólagos elszámolási kötelezettség nélkül közösen megvalósított beruházás azt bizonyítja, hogy a felek között - legalábbis hallgatólagos - megállapodás jött létre a költségek viseléséről (1996. évi LV. tv. 79. §, 1996. évi LIV. tv. 46. §, Ptk. 339. §).

A felperes a l.-i 0630/1. hrsz. alatti erdő ingatlan társtulajdonosa és azon, valamint a 0630/3. hrsz. alatti ingatlanon erdőgazdálkodói tevékenységet folytat, míg az alperes jogosult a területen és környékén a vadászati jog gyakorlására. Az egyik ingatlant a vadkár ellen villanypásztor védi, amelynek kiépítését az alperes végezte és ahhoz vezetéket, karót, szigetelőgombát biztosított. A kiépítés és az anyag költsége összesen 158 966 forint volt. A villanypásztort az alperes üzemelteti és tartja karban, ennek évi költsége 125 837 forint. A 0630/3. hrsz. alatti ingatlanon lévő két vadvédelmi kerítéshez a faanyagot és drótot a felperes biztosította, ennek költsége 1 107 975 forint volt, a kiépítést az alperes végezte, ennek költsége 1 718 475 forintot tett ki. A fenntartásról az alperes gondoskodik, aminek évi költsége 26 400 forint. A 0630/1. hrsz. alatti ingatlanon 2007. évben rágásból eredően 217 694 forint vadkár keletkezett.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest vadkár jogcímén 217 694 forint minőségi kártérítés és 207 930 forint többletápolási költség, valamint a vadvédelemmel kapcsolatos költségeknek, azaz a vadvédelmi kerítéshez biztosított 755 370 forint értékű faanyag és 574 200 forint értékű drótkerítés értékének és ezen összegek 2008. február 7. napjától járó kamatainak a megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a vadkár elleni védekezés során kötelezettségét súlyosan megsértette, továbbá a vadvédelmi kerítés és a villanypásztor kiépítésének költségét az alperes állta, gondoskodik azok fenntartásáról, illetve üzemeltetéséről, valamint a villanypásztorhoz anyagot biztosított. A vadvédelmi költségeket a feleknek egyező arányban kellene viselniük, ezért a nagyobb hozzájárulása folytán annak elszámolására beszámítási kifogást terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokai szerint az eljárás során a felperesnek kellett volna bizonyítania a vadvédelmi költségek és a vadkár összegét. Nem vitatottan a kerítésekhez a faanyagot és drótot a felperes biztosította, míg a kiépítést az alperes végezte. A villanypásztor anyag- és kiépítési költségét az alperes fedezte és gondoskodik annak működtetéséről, karbantartásáról is. A költségek megállapítására a bíróság igazságügyi szakértői véleményt szerzett be, a szakértő megállapítását a felek ez irányú felhívás ellenére nem vitatták.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a vadászatra jogosult mellett a föld használóját is kárelhárítási, kármegelőzési kötelezettség terheli, mert ez mindkét fél közös érdeke, ezért ennek felmerült költségeit fele-fele arányban kell viselniük. Utalt e körben a BH 2000/484. számú jogesetre. A költségekből a felperes 1 107 975 forintot, az alperes 2 129 115 forintot viselt, a teljes költség fele ezért 1 618 545 forint, azaz a feleknek ilyen összeggel kellett volna hozzájárulniuk a vadkár elhárításához. A többletet teljesítő alperes tehát alappal terjesztett elő e vonatkozásban beszámítási kifogást. A szakértői vélemény szerint ápolási többletköltség nem volt megállapítható, míg a vadkár összegét a megalapozott beszámítási kifogás meghaladta, ezért a kereset elutasításra került.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes a bíróság felhívására az ott megjelölt határidőn belül a szakvéleménnyel kapcsolatban észrevételt nem terjesztett elő, majd további felhívás ellenére bizonyítási indítványa sem volt. A felperes tehát nem kifogásolta a szakértő által megállapítottakat, okkal tekintette tehát az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt aggálytalannak.

Az alperes ellenkérelme tartalmilag beszámítási kifogásnak minősült, ezért azt az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően helyesen értékelte, eljárási szabálysértést ennek elmulasztása esetén követett volna el.

Kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy a Vtv. 78. §-ának (2) bekezdése és a 79. § (1) és (2) bekezdése értelmében a föld használóját és a vadászatra jogosultat egyaránt terheli a vadkár-elhárítási és -megelőzési kötelezettség. A felmerült költségek megosztási arányát a jogszabály nem határozza meg, de ennek hiányából nem következik az, hogy annak viselésére csak a vadászatra jogosult lenne köteles. A jogszabályi rendelkezésből az következik, hogy a vadkár-elhárítás és -megelőzés indokolt költségeinek a földhasználóra történő részbeni átháríthatósága - megegyezés hiányában - a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés. Szükséges ezért ebben a körben a Ptk. és a Vtv. rendelkezésein alapuló eseti döntések figyelembevétele, ami nem jelenti a jogszabályi rendelkezések mellőzését. A két fél közös érdekeire figyelemmel indokolt volt a jelentős összegű költségek fele-fele arányban történt megosztása, a keresetnek való helytadás ellentétben állna a Ptk. 340. §-ának és a Vtv. 79. §-ának rendelkezéseivel. Az elsőfokú bíróság ezért a jogszabályoknak megfelelően a bizonyítékok helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes beszámítási kifogására tekintettel a keresetet elutasította.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kötelezését 217 694 forint vadkár és 1 107 975 forint vadvédelmi költség és ezek 2008. február 7-től járó kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére.

Indokai szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 7. §-ában foglaltakat akkor, amikor az ítélet meghozatalát megelőzően - a bizonyítási eljárás lezárultát követően - felhívta az alperest a beszámítási kifogás előterjesztésére. A jogi képviselővel eljáró alperes ez ideig önmagától ilyen jellegű előadást nem tett, ezért a felperes nem is foglalkozott a szakvéleménynek az alperes által állított költségekre vonatkozó tételeivel, téves ezért az a megállapítás, hogy azokat elfogadta volna.

A jogszabályi rendelkezés a vadvédelmi költségeket a vadászatra jogosultra terheli, az erdőgazdálkodónak csak közreműködési kötelezettséget ír elő és nem fejti ki, hogy ez miből áll, jelent-e anyagi hozzájárulást is. Amennyiben ez felmerül, akkor legfeljebb a törvényben a vadkár megosztásánál meghatározott arányt jelentheti, ami összhangban áll a szereplők érdekeivel és kötelezettségeivel, hiszen a vadászatban a vadásztársaság az érdekelt, ezért annak költségei is őt terhelik. Az eseti döntés csak meggyőző erejével adhat segítséget más ügyek elbírálásához, a perbeli esetben azonban a más ügyben meghatározott 50-50%-os megosztás felülbírálhatatlan jogi normaként jelentkezik. A perbeli esetben erdőfelújítás történt, ami - ellentétben az erdőtelepítéssel - állami támogatásban nem részesül és nem feltétele a védőkerítés létesítése. A hivatkozott eseti döntés erdőtelepítéssel kapcsolatosan keletkezett, ezért sem lehet irányadó a perbeli esetre.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására és a felperes perköltségekben való marasztalására irányult.

A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.

A felperes alaptalanul hivatkozott az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási jogi jogszabálysértésre, mert az alperes érdemi ellenkérelme az eljárás kezdetétől fogva arra irányult, hogy a kerítés felállításával kapcsolatos költségek fele-fele arányban terhelik a feleket. Ennek megfelelően - saját beruházásaira tekintettel - elszámolási igényt terjesztett elő és erre tekintettel kérte a kereset elutasítását. Hivatkozott továbbá a saját kiadásaira, két évre kívánta a fenntartással kapcsolatos költségeket érvényesíteni és mindezeknek megfelelően ezekre a tételekre is indítványozta a szakértő kirendelését. Az eljárás végén tehát csak az előadásának jogi formája, azaz az lehetett kérdéses, hogy csupán beszámítási kifogást, vagy - a szakvélemény szerint jelentkező többletre tekintettel - viszontkeresetet is kíván-e érvényesíteni. Az eljáró bíró által feltett kérdés ennek eldöntésére irányult, mert az nem lehetett kérdéses, hogy előadása beszámítási kifogásnak minősül. Mindezek tisztázása azonban még a bizonyítási eljárás befejezése előtt, a tárgyalás elején megtörtént, a bíróság ezt követően döntött az alperesi bizonyítási indítvány felől és csak miután egyéb észrevételt, bizonyítási indítványt a felek nem jeleztek, döntött a bizonyítási eljárás befejezéséről és a tárgyalás berekesztéséről. A felperesnek tehát a jegyzőkönyvből megállapíthatóan lett volna lehetősége a beszámítási kifogással kapcsolatos előadásának, bizonyítási indítványának előterjesztésére.

A Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseként közzétett bírósági határozat nem jogszabály, hanem arra szolgál, hogy orientálja a jogalkalmazási gyakorlatot. A hivatkozott BH 2002/484. jogesetben a Legfelsőbb Bíróság egy, a perbelitől részben eltérő tényálláson alapuló jogvitát döntött el mérlegeléssel oly módon, hogy a költségeket fele-fele arányban osztotta meg a felek között. Az egyes esetekben azonban egyedileg, az ügy összes körülményének mérlegelésével kell megállapítani a hozzájárulás megfelelő mértékét, mert például az erdőtelepítéshez adott állami támogatás esetén - ahogyan arra a felperes helytállóan hivatkozott - valóban az erdőgazdálkodó kifejezett kötelezettsége lehet - a 88/2007. (VIII. 17.) FVM rendelet szerinti kiegészítő intézkedések megtétele - kerítés, villanypásztor létesítése.

Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény 46. §-ának b) pontja fogalmazza meg ebben a körben általánosságban az erdőgazdálkodó kötelezettségeit, amely szerint köteles az erdőt veszélyeztető káros hatások kártételének megelőzéséhez és az ellenük való védekezéshez szükséges intézkedések megtételére. A Vtv. 79. §-ának (1) bekezdésének a) pontja értelmében pedig köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni. A (2) bekezdés szerint a kötelezettségek teljesítésével összefüggésben a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködését ellenszolgáltatás illeti meg.

A perbeli esetben a védelmi berendezések a felek közös érdekeinek és a jogszabályi előírásoknak megfelelő együttműködése eredményeképpen létrejöttek, ahhoz az anyag részbeni biztosításával a felperes is hozzájárult, míg az alperes a munkát elvégezte és azóta a kerítést karbantartja, a villanypásztort működteti. Minderre vonatkozóan a felek között - legalábbis hallgatólagos - megállapodás jött létre, de megállapíthatóan nem merült fel ekkor az egyik fél részéről sem az, hogy mindezeket a másik felé fennálló utólagos elszámolási kötelezettséggel valósította volna meg. A felperes tehát közreműködési kötelezettségének megfelelően hozzájárult a beruházáshoz, amelynek megvalósítására a saját, illetve az általa az erdők védelmében megvalósított társadalmi érdekeken felül egyéb jogszabályi vagy szerződéses kötelezettsége nem állt fenn. Ennek megfelelően az alperes hozzájárulásának kellett lényegesen nagyobbnak lenni, ami így is alakult. Az egyik fél sem jogalap nélkül vett részt a beruházásban és nem állapítható meg jogalap nélküli gazdagodásuk sem, ezért a Legfelsőbb Bíróság mérlegelése alapján nem volt indok az általuk kialakított mértéktől való eltérésre.

Figyelembe kellett venni azt is, hogy a beruházás során nem merült fel az sem, hogy milyen ellenértéken biztosítja a felperes az anyagot, vagy az alperes a munkát, ezért ezek utólagos - csak szakértői számításokon alapuló - elszámolása is aggályos, hiszen egy elszámolási kötelezettség tudatában a fizetésre köteles fél egy számára kedvezőbb megoldást - olcsóbb anyagot, vagy alacsonyabb munkadíjat - is találhatott volna.

Tekintettel arra, hogy az alperes megtérítési igényen alapuló beszámítási kifogása nem volt alapos, a bekövetkezett vadkár összegébe nem volt a részéről beszámítható követelés, ezért ezt az összeget köteles a felperes részére megtéríteni.

A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, kötelezte az alperest a vadkár és annak a kereseti kérelem szerinti kamatai megtérítésére.

A felperes kereseti kérelme csak részben a vadkár tekintetében volt alapos, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján - figyelembe véve az e körben általa lerótt kereseti illetéket is - az alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét mérsékelte, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

(Legf. Bír. Pfv. VI. 22.025/2009.)
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Hirdetés, Ajánló
Holdnaptár

Holdfázis
Időjárás